Rakott karfiol minimális szénhidráttal

Az életmódváltás során talán az egyik legnehezebb dolog, hogy hogyan leljük örömünket az immáron egészséges ételeinkben és csempésszük beléjük a régi megszokott, szeretett ízeket. Sokan éppen azért félnek az életmódváltástól és választják az ideig-óráig tartó szigorú diétákat, mert utóbbiaknál ott van a remény, hogy „ha vége a diétának, majd jól bekajálok egy sajtos-tejfölös lángost”. Az életmódváltás pedig egy végzetes ítéletnek tűnik számukra: „most már mindig csak csirkemellet ehetek és zöldséget legelhetek, míg világ a világ.” Azt gondolom, hogy egy megalapozott életmódváltásnak nem kell együtt járnia a lemondásokkal. Lehet, hogy ez furán hangzik, de ha belegondolunk, valójában csak egy kis utánajárással és odafigyeléssel kialakított új rutinról van szó: nagy vonalakban csak annyi, hogy az eddig megszokott nem túl jó minőségű és még kevésbé tápláló élelmiszer alapanyagok helyett minőségi, tápanyagdús társaikat választjuk. Innen már csak a kreativitáson múlik a dolog, hiszen a jól bevált, család kedvence receptek maradhatnak, csak a hozzávalók változnak.

Ennek jegyében készült el a mai ebédem, a rakott karfiol. Alapvetően a régi verzióval sincsen túl sok baj szerintem, de itt tényleg igyekeztem egy fit-verziót összeütni. A technológia hagyományos, mondom, hogy mely alkotóelemeket cseréltem egészségesebbre:

-          a jénai tálat kókuszzsírral kentem ki és Dia-wellness panírmorzsával szórtam körbe

-          a darált hús pulyka comb és szintén kókuszzsíron lett átpirítva

-          rizs helyett karfiol-rizset készítettem: a karfiolt lereszeltem, majd kókuszzsíron némi fűszerrel átpirítottam

-          a tejföl helyett zsírszegény görög joghurtot használtam.

Az eredmény isteni lett, sokszor fogom még így készíteni! Próbáljátok ki Ti is! J

FITT-CHIPS

Az életmódváltás következtében többféle étel is hiányzik az étrendemből. Nem véletlenül írok ételt és nem táplálékot. Ezek azok a készítmények, amelyek kalóriában és nem túl hasznos összetevőkben gazdagok (ízfokozók és egyéb műanyagok), viszont semmi hasznos tápanyag nincs bennük, amivel a szervezetem jól tudna lakni. Ezek közé tartozik a chips is. Bevallom, az első időkben egyáltalán nem hiányzott, de újabban többször azon kaptam magam, hogy megkívántam. Így azt gondolom, hogy nem volt a véletlen műve, amikor a netes bolyongásaim alkalmával szembejött velem ez az ötlet: cukkini chips. Gyors, finom, egészséges. Én magában is, de fokhagymás-joghurtos mártogatóssal is szívesen eszem. A recept pedig végtelenül egyszerű:

1. Megmosom és vékonyan felkarikázom a cukkinit.
2. Papírkéztörlőkkel leitatom róluk a nedvességet (ezt a lépést elfelejtettem fotózni).
3. Egy tálban megforgatom a szeleteket olívaolajjal, és tetszés szerinti fűszerekkel. Só, bors, fokhagyma, pirospaprika, bármi kerülhet rájuk.
4. Sütőpapírral bélelt tepsire pakolom a szeleteket és előmelegített sütőben 200 fokon addig sütöm őket, amíg ropogósak nem lesznek.

 

 

   

Próbáljátok ki és fogyasszátok egészséggel! Ha van kedvetek, a kész műveket fotózzátok és jelöljétek a #cukkinichips hashtaggel, hogy lássam őket.